Az ember tudja milyen az, amikor végre elér valamit, amikor végre sikerül neki valami és azt szeretné megörökíteni, felvenni, levideózni vagy lefényképezni és azt elküldeni ismerősöknek, barátoknak, vagy csak épp eltenni a családi médiatárba. Én is így voltam ezzel, mikor legutóbb eljutottam síelni. Imádom a havas tájat és a hütték hangulatát, nagyon szeretek ezért minden évben elmenni legalább egy hétre. Ekkor mindig magamba szívom ennek az igazán friss és különleges havas levegőnek az illatát, csiszolok egy kicsit az egyébként elég rossz síelési tudásomon, és ezekről rengeteg képet és videót készítek.
Idén azonban ez nem valósulhatott meg, mármint a filmkészítés és fényképezés, mert bizony a telefonom már negyven százaléknál kikapcsolt. Kezdetekben csak nagy hidegben, minusz tíz fokban csinálta ezt, később azonban már nulla fokban is képes volt velem ezt eljátszani. Próbáltam felvenni amikor felértem életemben először a hegy legmagasabb tetejére, a csúcsra, a különleges hüttéhez a különleges felvonóval, majd onnan lesíeltem a piros pályán és még életben is maradtam, de a telefonom nem engedelmeskedett. Rájöttem, hogy nem is baj, mert legalább tényleg odafigyelek és megélem a pillanatot.
Amikor hazajöttünk az első dolgom volt az iphone akkumulátor cseréje, és láss csodát, soha többet nem is csinálta a telefon. Persze az iszereles csapata elmondta, hogy szériahiba is lehetett, de én biztos vagyok benne, hogy már hamarabb el kellett volna hoznom a telefont szervízbe, és akkor tudtam volna mindenről megfelelő felvételt készíteni. Az iszereles csapata nagyon aranyosan azt mondta erre, nincs itt semmi gond, akkor vissza kell menni, hiszen a telefon akkumulátor már jó, és le kell videózni, hiszen ők is nagyon szivesen látnák.